A chutney voltaképpen egy darabos mártás. Indiában “találták fel” a gyarmatosítások idején pedig az angolok ismertették meg az európai gasztronómiával. Az alapját zöldségek, gyümölcsök alkotják (gyakran vegyesen), a fűszerezése pedig eléggé erőteljes.

A narancs chutney-t kacsacombok mellé készítettem. Nem bonyolítottam túl (csakúgy mint a szilvaszószt sem annak idején)

A narancsokat hámozom, kockára vágom, és felteszem főni. Mikor félig-meddig megpuhult (még egyben van) elkezdem a fűszerezést: mehet bele a chili, a fahéj, a reszelt gyömbér és a méz. Ha túl sűrű lenne, icipici vizet öntsetek hozzá. Akkor van kész, ha a narancsok egy része már szétesett, de még darabos. Ha túl hígnak találnátok mikor már az állaga jó, nyugodtan sűrítsétek be egy kis rizsliszttel. 

A legegyszerűbb sült húst is “felöltözteti”. Olyan, mint amikor a kedvenc régi, egyszerű ruhánkhoz felveszünk egy új, hozzá nagyon jól passzoló kiegészítőt: egyből megújul és teljesebbé válik az összkép.

Rövid idő alatt elkészül és nagyon jól passzol vadhoz, marhához, sertéshez.

A szilvát pároljuk, mikor levet kezd ereszteni, hozzáadjuk a mézet, fahéjat, gyömbért és a vörösbort. (Mennyiséget ismét csak azért nem írok, mert nem a saját ízlésemet akarom rátok tukmálni: kóstolgassátok és ahogy jónak érzitek, úgy fűszerezzétek). Akkor van kész, ha a leve besűrűsödött, de még nem főtt szét teljesen a szilva.